Búcsúztató – képekben

Tanévzáró után megtelik az Olvasóterem. Ismerősök és ismeretlenek. Úgynevezett öregdiákok. Számomra mégis fiatalok. Fiatalos derű hat át mindent. Még a veretes Bethlen-himnuszt is. Mert középen, amit körbeülünk-állunk, nem egy bálvánnyá tett alak, nem is egy hivatalos díszpinty csücsül. Középen marad a tér, ami egybeköt minket ma is, aminek Emese néni inspirálta lelke belső terekké vált bennünk, kísér és vonz, hiszen hetven ember gyűlt össze, hetven tanítvány. Nem hetvenkedésből. Nem azért, hogy dicsőítsük őt. Hogy szentté avassuk. Hiszen a "szent" azt jelenti: Istené. Nem kell avatni. Emese Isten kegyelmében élt mindig is.
Mikor a gimnáziumból a Fekete Sasba vonulnak a hetvenek, az olyan, mint egy lakodalmas menet. Nem is olyan. Az. Középen a fehérbe öltözött menyasszony, Emese. Nem akarom folytatni, nehogy rám szóljon: jól megideologizálod, Zsolt. Maradok hát a képnél. Megvárom, amíg belsővé válik... 


Egy kis képgaléria Sós Maca fotóiból: