Ki viszi át

Emberi melegséget jelentett.

Mosolyt.

Megértést.

Összekacsintást, hogy tudjuk,

nem minden igaz ám abból,

ami velünk kell, 

hogy történjen.

Kölcsönpénzt sörre.

Ősbizalmat,

hitet a jövőben.

Hitet bennünk,

égetnivaló rossz kamaszokban.

És persze a tornatermek hangulatait,

kosármeccseket,

lelkesedést,

izzadság szagot,

győzelmet,

vereséget,

meg, 

hogy Ő a „Mágus” felesége...

Emese velünk volt.

                               Tamás

Nagy László:

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt

ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

(1957)