Gondolatébresztők

Néhány esemény rövid leirata. Bárki által időrendi sorrendbe szedhető, javítható, pontosítható, hiszen az emlékek az idő távlatából néha új életre kelnek, a mesélő fantáziája által színesednek, vagy halványulnak, gyakran az objektivitásukból, tényszerűségükből veszítve. A lényeg azonban az, hogy a mieink. Mindig valakihez, valakikhez kötődnek, s felidézésük az idő előrehaladtával egyre jobb érzés.

Biciklis kirándulás a Tisza töltés melletti tanyához – ’76 tanév vége felé

Paprikás krumpli főzés közben:

Emese n.: - Mi volt ebben a Márkás üvegben?

Vágó: - Emese néni, kémiásnak csak távolról szabad szagolni.

E. n: - Ebben nem üdítő volt.

Vágó: Ha meg tetszik tudni mondani, hogy mi volt benne, adunk belőle kóstolót.

Miután megtörtént a pontos anyagmeghatározás, még a mintavétel előtt az alábbi hangzott el: - Tanári kötelességem, hogy vigyázzak rátok, azért iszom, hogy nektek kevesebb maradjon. – És ezt a gondoskodást, odafigyelő emberi szeretetet azóta is szüntelenül érzem, valahányszor találkozunk, még ha csak pár szót váltunk is.

Kettős fordulóra utazás szervezése – talán ’76, vagy ’77 ősze, szombatonként még volt tanítás

Zsolttal? voltunk az igazgató úrnál, hogy elkéredzkedjünk a szombati 5. és 6. órákról.

-         Osztálykirándulásra megyünk Budapestre.

Ig. Úr: - Kísérő tanár is megy veletek?

-         Igen, Emese néni.

– Persze ő ekkor még nem tudott róla, hiszen mi csak azután akartunk szólni, mikor már minden rendben volt a szervezéssel. Az igazgatóiból kijőve a tanári előtt kértünk meg valakit, hogy Emese nénivel szeretnénk beszélni. Az igazgatói és a tanári között, mint tudjuk, volt egy rövidebb út is.

Tanári, Földesi F: - Emese, hallom szombaton focimeccsre mész.

Emese n: - Ferikém, ha Te mondod… 
És szombaton mentünk Budapestre. Szinte nem volt olyan feladat, amit nem tudtunk volna megoldani.

Osztálydíszítés – ’78 ősze

Miután reggel és az első szünetben is zarándokhellyé vált osztályunk, a második órára Emese néni jött be. Ultimátumot hozott az igazgatótól, hogy a remekműveket azonnal le kell szednünk. Ezt a forgatókönyvet biztos az élet írta. Nem tudom, más képes lett volna rávenni minket a kompromisszumra?  Akkor igen nehéz volt belátni.

III. B. – IV. B. kosármeccs –’78 tavasza

Az első félidő az egyik csapatban, a másik félidő a másik csapatban. Emese néni véletlenül mindkét félidőben ugyanannyi kosarat dobott. – Egyformán lojális voltál mind a két csapathoz. Bizonyítottad, hogy a játék is milyen fontos eszköze a közösségteremtésnek. Nem Te döntötted el a mérkőzést!

Utolsó Óra – „utolsó vacsora” – ’79 ballagás előtti nap.

Zsolt, már említetted a felolvasott Kis Hercegi idézetet. Azt mindannyiunkkal egy kézfogás követte. Még ma sem tudom összeszedni, hogy mi minden volt ebben. A testnek megtenni egyszerű mozdulat. Az elmének követni szinte megoldhatatlan, a léleknek megélni katartikus.

Ez részünkre megadatott. Csodálatos útravaló ajándék volt. Köszönjük.

AZ ERDÉLYI KIRÁNDULÁS – ’79 nyara

Székelyudvarhelyen a rőfös boltban:

-         30 cm-nyi piros anyagot kérek.

-         Én fehéret.

-         Én pedig zöldet. – és az eladó bezárta az üzlet ajtaját.

Forgó Ildi gyaloglás közben fércelte össze az anyagokat.

Az ereklye a szimatszatyorban volt, mikor egyik piaci konfliktus után azonnal a rendőrségre kellett menni, kiszabadítóként. A Gyilkos tó fölött is lobogott a Nagy Cuhár tetején. Kissé borongós időben volt a csúcstámadásunk, de sikerült. Az én Mont Everest rekordom, még mindig ez. – Meghódítottuk Erdélyt. Tank helyett gyalog, szénásszekéren, busszal, vonattal, mikor mi jött, mentünk végig Románián.

Korondon vita alakult ki az igazi fazekasságról. Pál Anti vagy az Ilyés műhely termékei a szebbek, hitelesebbek?

Gyimesben a paplakban is kóstoltuk a szilvóriumot és közben közös éneklés volt. Hangoltunk, a később Kolozsvár főterén megtartott ősbemutatóra. Nagy dolog volt, pedig csak egyszerűen „dacoltunk.

Szelykére menet a másik irányból jött busz megfordult és elvitt minket. A sofőr annyit mondott, hogy munkásokért megyek a gyárba a műszak végére, de  biztos megértik a késés okát, ha elmondom, hogy magyarországiakat vittem el a szállásukra. Zsögödön a fürdőben húztuk meg magunkat. Szárítgattuk átázott ruháinkat és csak zseblámpával világítottunk.

Marosvásárhelyen Sütő Andrással nem tudtunk találkozni, mert valahonnan nem tudott hazatérni a páros – páratlan rendszám mizéria miatt. Viszont itt találkoztunk egy remek idegenvezetővel? Milyen érzés volt, mikor ez a legény évek múltán itthon felkeresett?

Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben szinte régészként kutattuk a sírokat. Sikerült beszélgetnünk Kányádi Sándorral és Benczédi Sanyi bácsi műtermében is feledhetetlen látogatást tettünk. Este takarékossági szempontból a sokcsillagos campingezést választottuk. 
A kapcsolat kialakításának, a kontaktus megteremtésének sok-sok példáját mutattad meg nekünk.

Szlovákiai kirándulás – ’80 nyara

Macával mentünk személyesen meghívni. Csütörtök délelőtt mondtad, hogy most jöttél meg Erdélyből, mindenütt csak szennyes és rengeteg tennivaló. Mi mondtuk, hogy pénteken indulunk. Abban maradtunk, hogy hétfőn találkozunk Poprádon az állomáson. És ott voltál. Hátizsákkal, sátorral szálltál le a vonatról és jöttél velünk kirándulni.

Első nekifutásra, csak néhány esemény felvillantása.

Remélem ez másoknak is ad inspirációt.

Van még 5 napunk.

Üdv Mindenkinek: Péter

Hódmezővásárhely, 2012. 06. 11.