Kedves Emese!

Szépen indul ez a blog! Biztosan meg fogsz hatódni! Nekem is annyi szép emlékem van Veled kapcsolatban, hogy zavarba ejt a bőség. Te voltál az a tanárunk, nevelőnk, aki mellénk áltál, és melletted felnőttnek érezhettük magunkat.
A legélesebb helyzet az iskolában a lázadással felérő osztálydíszítésünk volt. Akkor aggódtál értünk! Láttam, hogy szeretsz minket, éreztem a szavaidban, a tekintetedben, a tetteidben. És Mi a szívünkbe zártunk, sokszor, de én akkor nagyon. Csak Te tudtál minket rávenni, hogy levegyük a falról lázadásunk jeleit. 

Kreativitásunkat megmutattuk, jelet hagytunk magunk után, de Neked köszönhettük, hogy a pattanásig feszült hangulatból békével jöttünk ki. Alig tapasztaltam azóta ilyen emberi erőt!
Hamarosan búcsúzol szeretett Iskoládtól, biztosan hiányozni fog! Összeszorul a torkod és könnyezni fogsz! De  mi nem a búcsúzásodra, hanem az ünneplésedre megyünk 2012. június 17-én! Emesét, a Mi Emesénket fogjuk ünnepelni, és osztálytalálkozóinkra nem csak mint volt tanárunkat, hanem mint tiszteletbeli osztálytársunkat is hívni fogunk!

Szeretettel:

Baranyi Béla

az 1979-ben végzett IV.B-ből