Itt is, ott is

Gyimesi kirándulásunk néhány élménymorzsája eleven képként él bennem: Ahogy fent az esztenán, a pásztorok hegyi szállásán a fiú belép a házba, hírt hoz: Elszabadultak a csitkók. Ahogy apjával futva indul, hogy vagy két hegyoldalnyi területüket befussák, a csitkók nyomában. Mi közben elindulunk gombászni, mindenütt annyi rókagomba, mintha marékkal szórták volna szét. Estére gombapaprikást eszünk (amitől én jól elrontom a gyomrom).
S hogy jön a képbe Emese? Hát velünk volt...

A motívumok így tértek később vissza, néhány versmorzsa a tarisznyámból:

Nem férsz a bőrödbe, ficánkolsz

csak, elszabadultak a csitkók, indulsz

te is utánuk. Tiéd az egész hegyoldal,

mélybe le, majd vissza föl, a szem-

határig. A fenyőtűk közt már pára kél,

s mint a tej zsíros színe, úszik feléd

a sűrű gyantaszag. Nem csap be most.

A friss lószar fontosabb. Messziről

megérzed, ahogy párállik, nemrég

erre jártak. Megérzed mind a hármat.

Apád lemaradt, üget még valahol

utánad az öreg. Boldogabb így az út.

Itt is, ott is kidugja fejét egy-egy

kíváncsi, sárga rókagomba.

***

Elszabadultak

a csitkók, indulsz, tiéd

három hegyoldal,

a szemhatárig,

hol a fenyőtűk között

ezüst pára kél,

s mint a tej zsíros

színe, úszik feléd a

gyantaszag. Itt is,

ott is, kidugja

fejét egy kíváncsi, sár-

ga rókagomba.

***

Szétfröccsent sárga tinta.

Gombavetés.

Spórák zenéjét,

kottázta szét

egy lázas komponista.

              Zsolt