Mártélyi képek

Bicikliút vezet és gyalogút a gáton.

Ki jár ma arra, nem tudom.

Én már csak képzeletben.

De magam előtt látom

a folyószabályozás emelte ösvényt,

ami elválasztja a vizeket,

szárazföldre tereli lépteinket,

és tart és összeköt.

A „vannak vidékek”

így válik mibennünk

gátmentévé gátmenet helyett,

elgátosított életünk

emléknyomon is élni tud,

mert élni jó és kell és lehet.

Arról te nem tehetsz,

ha a szik kiütközik

az elhagyott folyómederben,

ha a só túlsúlyba kerül.

Vízre vágyva fordul termőre

minden sziklevél,

és jól tudod, hogy virágok

fakadnak a gát mentén

kívül és belül. 

Zsolt

Kiskunfélegyházán

2012. június 15-én